„Remek kötet, na” – mondja a kedves kis fülszöveg Székelyhidi Zsolt Csurom című könyvéről és valóban az, na!
Talán többen olvasunk úgy versesköteteket, hogy beleolvasgatunk, szüneteket hagyunk magunknak meg a verseknek is, kicsit gondolkodunk rajtuk, kattog néhány sor a buszon, vagy beúszik egy előző este olvasott kép sorban állás közben, aztán visszatérünk ismét a könyvhöz. De ez a kötet olyan, hogy valamiért egyvégtében jó elolvasni és átitatódni a hatásával. Aztán még egyszer, legalább.
Az olvasással alámerülünk két ember kapcsolatának intim világába, persze csak egy-egy pillanatukat kaphatjuk el, együtt robogunk velük a görög szigeteken, barangolunk Párizsban, megkeressük azt a bizonyos budai padot, és a krónikás költőnek köszönhetően közben mi is érezhetjük az orrunkkal az illatokat, a bőrünkkel a homokot vagy a szúrós sókristályokat, lelkünkkel az adott helyszín hangulatát, és mindezt úgy, hogy közben fikarcnyi giccs sem szivárog be a sorok közé, illetve onnan ki.
„Úgy hiszel
bennem,
mint amikor
nem rúgod a mélységet,
hanem kifeszülsz
a színen
és én alád úszom
és feltartva
nézlek.”
21. századi kerékpáros trubadúr szól Virágjához, 21. századi nyelvezettel és kreatív szóképekkel, filmszerűn felvillantott jelenetekben. A helyszínek évezredesek, de az érzelmek minden nemzedék számára újra és újra legeslegelsőként és legkizárólagosabban élhetőek meg.
„Olyanok vagyunk,Szerelmes-vers trailer itt:
mint két
kerekre mosott
kőporszem
és sóoldat
keveréke
a szánkban.
A nyelv nem
tudja, az ész
nem sejti,
a torok nem érzi,
hogy együtt vagyunk.
De orrunkban ott
a tenger.”
A Könyvhéten dedikálással egybekötött könyvszerzési lehetőség:
Csurom-dedikálás az Írók Boltja előtt június 10-én 17 órától.
************
Székelyhidi Zsolt: Csurom – P’ART KÖNYVEK, Bp., 2016.