2015. február 7.

Fif és Mik a vérzivatarban

forrás: radnoti.mtak.hu
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója a tavalyi karácsonyi könyvvásár slágere volt. A karácsonyi könyvvásár az az időszak, amikor az emberek az év végén végre elkezdenek könyveket vásárolni, mert többségük még úgy szocializálódott, hogy a könyv az valamiféle elegáns ajándék, és remélik hogy mások is ezt gondolják, főleg azok, akiket megajándékozni szándékoznak, ezért a könyvszakma igyekszik erre az időszakra betölteni mindazt, amit a nyári könyvhéten még nem dobott piacra. A Naplót – a két sűrű kötet és a magas ár ellenére – sokan választották karácsonyi ajándéknak, már ott van a sikerlisták élén, láthatjuk a könyvesboltok sikerkönyves polcain, közvetlenül az ötvenárnyalatos szürke kötetek mellett. Korábban a szerkesztő már a Holmiban közölt bizonyos részleteket, és már akkor látni lehetett, hogy nem egy "így szeretett Fanni, retrospektív irodalmi pletykák" jellegű művet fogunk kézbe kapni. 

A Radnóti házaspár kortársai (és rendszeres vendégei) közül sokan írtak igazán élvezetes naplót, visszaemlékezést, de azok iránt valahogy nem volt ilyen nagy érdeklődés. Kiemelném Vas István több kötetre rúgó, szépirodalmi stílusban írt visszaemlékezéseit, Schöpflin Gyula Szélkiáltóját, Kun Miklós, és Boldizsár Iván írásait, Szántó Piroska Bálám szamarait, Illyés és Ortutay naplóit. Sőt, maga Radnóti is írt naplót, de korántsem olyan szorgalmasan, mint a felesége.


Fifi naplójának történetét a szerkesztő számtalan interjúban elmesélte az elmúlt hónapokban, de azért érdemes a második kötet végén elolvasni az általa készített jegyzeteket és az utószót. Különösen hasznos a névjegyzék és a hozzájuk fűzött kis életrajzok, mert nem kevés névvel kell megküzdenie az olvasónak. Innen is tudhatjuk, a Naplót a szerző saját maguknak írta közös életükről, őszintén beszámolva benne mindennapjaikról, problémáikról, családi- és baráti viszonyaikról, szerelemről, szexualitásról, művészetről. Ezért aztán a könyv nem csak az irodalommal kutatóként foglalkozók számára érdekes.

Az első kötet sűrűn írott és szedett beszámoló több száz oldalon keresztül arról, hogy reggel milyen nehéz volt felkelni, egy örömtelen foglalkozást űzni, nógatni Miklóst hogy dolgozzon és alkosson de azért pénzt is keressen, délután gondoskodni a problémás családtagokról, este pedig társadalmi-irodalmi életet élni olyanokkal, akikről nem volt túl jó véleménye a költőfeleségnek. A mindennapi darálóból és az örökösen fenyegető megélhetési gondok elől az alvás, a svábhegyi kirándulások, normafai síelések, a természet szeretete szolgáltak menekülésként. A kortársak ábrázolása szórakoztatóan, de amolyan szurka-piszka módon történik, erősen kiemelve negatív tulajdonságaikat.
A háború alatti napló már persze sokkal izgalmasabb, szomorú dokumentációja a háborúba rohanó országnak, a terjedő zsidóellenességnek, láthatjuk a mindennapi életet egy ostromlott városban, a háborúba vagy munkaszolgálatba behívott emberek pedig egymás után tűnnek el, halnak meg, helyettük csak bizonytalan hírek érkeznek, vagy még az sem. 

„Eltünt, - koppan a hír.
És dobban, dermed a szív bent.
Két bordám közt már feszülő, rossz fájdalom ébred,
reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek
régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat,
mint a halottakét –„ 
(Radnóti Miklós: Ötödik ecloga. Bálint György emlékére - részlet)

A német megszállás és az ostrom leírása nagyon plasztikus, a hasonló ostromnaplók között talán az egyik legjobb. A szöveg is egyre érdekesebb és élvezhetőbb, észre sem vesszük, hogy szinte már egy fejlődésregényt olvasunk. És egyre másra jönnek a jobbnál jobb mondatok:
Akkor harsogott körülöttem az egyedüllét.” (1944. május 20. – II. 310. oldal)
„(…) nincs a megszállásban vesztes, csak én.” (1945. január 15. – II. 371. oldal)
„Ilyenfajta iszonyú lelki játékokkal maródik sebesre az életem, és napról napra rosszabb.” (1945. október 1. – II. 493. oldal)

A háborús időszak leírásánál magyarázatot találhatunk Fanni hosszú életkorára is, hiszen annak ellenére hogy férje elvesztése után úgy érzi, nem érdemes élnie és nem is lesz képes rá, összességében mégiscsak egy küzdeni tudó harcos túlélő volt, aki sárgacsillag nélkül, hamis papírokkal jött-ment a városban, hogy elvégezze feladatait, az ostrom alatt pedig minden lelki-fizikai csapást kibírt, még a "ruszkik" erőszakoskodásait is helyén tudta kezelni, remélve hogy szenvedéseivel megválthatja Radnóti életét. 

A könyvben nagyon jól visszatükröződik Fanninak és Radnótinak a zsidósághoz és a kereszténységhez való viszonya, ezzel párhuzamosan Sík Sándor hatása. Bár Radnóti identitását elég egyértelműen lehet tudni, különösen ha felidézzük Komlós Aladárnak írt levelét, melyben visszautasította hogy zsidó irodalmi antológiában szerepeljen: "Nem hiszek hát a „zsidó-író”-ban, de a „zsidó irodalomban” sem. A gyakorlat, ne haragudj, engem igazolt. Néha nézegetem a zsidó lapokat... féltehetségek és gyönge tehetségek menekülnek egy kis meleg közösségbe, mert a szabad írói versenyt nem bírták volna zsidótörvény és 1942 nélkül sem,(...)". A Naplóban gyakran koppannak Fanni zsidóságról alkotott véleményének lesújtó mondatai. A kiváltó okokat kereshetjük az apjával való viszonyában, az asszimilációra való törekvésében, vagy a modern baloldali világképében is.

Érdekes kérdés, hogy ők ketten vajon hogyan élték meg az iskolai tankönyvekben elhallgatott tényt, miszerint Radnóti nem volt hűséges a szőke Fannihoz. A Beck Judittal való viszonyáról az volt az általános nézet, hogy azon Fifi könnyen túltette magát, de a Naplóból átjön a keserű fájdalom: 
„Már villanyoltáskor mondtam motyogva, álmosan, hogy el fogunk válni, mert én nem bírom, hogy Mik mással szemlélje a világot. Akkor én megbénulok és megnémulok, akkor nem tudom vele úgy játszani ezt a drága, gyönyörű együttélésünket, ahogy eddig, hogyha tudom hogy neki más emlékei vannak, és más is betölti, mint ami engem.” (1942. március 6. -  II. 124. oldal)
Nemrég azt olvastam a hvg.hu-n hogy ennek a kapcsolatnak a tényét nemrég Nyáry Krisztián leplezte le(?). Erre nincs mit mondani. Valahol felsír egy Ferencz Győző.

A történtek ellenére Fifi szerint Radnóti a legtisztább erkölcsű és irodalmi ízlésű költő volt kortársai között. És valóban, ő nem halmozott fel többkötetnyi írásművet. Keveset alkotott, de azt nagyon kiforrva, egyre klasszikusabbá csiszolódva tette. Barátai szerint kevéssé volt politikus alkat, csak a művészet, a költészet érdekelte. Ezt igazolja Schöpflin Gyula visszaemlékezése is, mely szerint amikor megszületett fia, György (ma EP-képviselő), Radnóti azt javasolta hogy legyen a gyerek neve Adorján, mert a Schöpflin Adorján tökéletes adoniszi sor. 

De a napló főszereplője persze mégiscsak maga az író, Fanni, aki nyugat-európai értelemben is egy huszadik századi modern nő életét élte a háború előtti Magyarországon. Felvilágosult, széles látókörű, a testét és szellemét folyamatosan ápoló-fejlesztő, a férfiakkal egyenjogú, öntudatos nő volt, bár komoly kisebbségi komplexussal a lelkében. Ma már úgy tűnik, ez az érzés indokolatlan lehetett. „Nagyon fáj a jelentéktelenségem, a tehetségtelenségem.” (1942. április 15. – II. 143. oldal)

A fennmaradt egyéb dokumentumok is alátámasztják, hogy első számú lektora, kritikusa, múzsája, ápolónője, gépírónője, fordítósegédje, anyja helyett anyja, majd a szerzői jogokat oroszlánként védelmező özvegye volt Radnótinak. És nem utolsósorban szerelme, amely érzelem különböző fokozatait, csúcsait és hullámvölgyeit kiválóan adja vissza a Napló. Közös életük 9 év után véglegesen megszakadt azon az 1944-es novemberi napon. Az 1946-os exhumálás után a Naplónak is vége lett. 
„Nem tudom mi lesz Mikkel (…) Lefekszem az erkélyre és előveszem az >Ikrek havát<. Régen olvastam és most megint magával ragad és zokogok közben. (…) Azt a régi kisfiút, aki az én egyetlen gyermekem, és akiről tudom, hogy most is ugyanaz. Azt siratom, tündéri jóságával és gyöngédségével hogy fogja kiállni ezeket az időket?” (1944. május 20. – II. 310. oldal)
„(…) próbálok alkudozni a sorssal: mindent, mindent oda, az egész eddigi életművet, csak ő legyen meg a meztelen életével, a drága két sovány karja ölelhessen még egyszer a szívére, nem is bánom, ha egészen rövid ideig, de még együtt lehessünk.” (1945. október 1. – II.  493. oldal)


Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni : Napló 1935-1946 I-II. - sajtó alá rendezte: Ferencz Győző, Nagy Zsejke - a jegyzeteket és az utószót írta Ferencz Győző - Budapest, Jaffa Kiadó, 2014. 

4 megjegyzés:

  1. Az egyik közelmúltban megjelent „retrospektív irodalmi pletykák" jellegű kötetnek köszönhetően a minap kérték tőlem kölcsön Sárközi Márta emlékkönyvét .
    :)

    VálaszTörlés
  2. De jó! Pont ma mondtam valakinek, hogy olyat még nem hallottam hogy a magánéleti pletykák elolvasása után valakinek megjött volna a kedve pl. Tersánszkyt olvasni! Visszavonom a nézeteimet. ;)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon komollyal kezdted az újbóli konyhasó-naplónyitást.
    Lehet, hogy majd a második kötettel kezdem, nehogy az elsőnél unalomba fulladjak vagy kedvem szegődjön.
    :)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy újraéledtetek!
    Most aztán ne eresszétek!

    VálaszTörlés